Nincs Daciám, s nem vagyok a román márka magyarországi reklámembere sem, - sokakkal egyetemben - mégis régóta úgy vélem, hogy ár/érték arányban szinte verhetetlenek a Renault kötelékébe tartozó vállalat modelljei. Az új Sandero azonban szintet lépett, s már-már az álomautó kategóriába kacsintgat.

Ön BMW, Audi, Mercedes, netán Volvo vásárló?! Akkor nyugodtan kattintson tovább, a Dacia Sandero valószínűleg nem éri el az ingerküszöbét, s talán az elmúlt évben végbement árdrágulást sem érezte meg a pénztárcája. Legalábbis ez derül ki abból, hogy a bajorok például nem bírnak elég autót gyártani, s ennek nem pusztán a chip-hiány az oka.

Ha mégis velünk marad, akkor halkan megkérdezem: észrevette, hogy baromira elszálltak az árak?! Úgy a gyümölcsöké, ahogy az ingatlanoké, az autóké vagy bármié. Miközben a jegybank betegre kereste magát a gyenge forinton, az árcédulákon egyre magasabb összegek szerepelnek, s hiába fogott visszafogottan az importőr tolla, a Sandero sem kerülhette el a sorsát. Még mindig a legolcsóbb típusok közé tartozik ugyan, de már 3.499.000 forintba kerül a fekete lökhárítós, Acces alapmodell, míg az Essential szintért legkevesebb 3.849.000 forintot kell fizetnünk, a legjobban felszerelt Comfortot pedig legkevesebb 4.249.000 forintért vihetjük haza.

Na, miközben azon nyavalygok, hogy már a Dacia Sandero is drága, olvasom, hogy dübörög a magyar autópiac, májusban például durván felpörögtek az eladások, s annyira ádáz csata folyik az elsőségért, hogy a mindenben is legjobb Toyota átcímkézett Peugeot-okkal igyekszik letaszítani a trónjáról a „Mi autógyárunkat” és termékeit. Csak azt nem értem, hogy akkor miért öregszik tovább a magyar autópark, miért özönlenek az országba a 15 évnél idősebb használt kocsik+ is. Talán a nem létező re-export megszépíti a statisztikákat? Nem tudom, én csak egy mezei, vidéki autós újságíró vagyok, akinek már a Dacia Sandero is álomautó.

A rövid kitérő után máris Sanderózunk tovább, bepattanunk a „Ferrit kék” tesztautó volánja mögé, s már indítunk is. Illetve előtte egy kicsit még csodálkozunk, hiszen a Daciában is megjelent a „tablet, vagyis az eddig középkonzolba integrált multimédiás egység különálló kijelzőt kapott. A letisztult, vízszintes tagolású műszerpulton pedig végigfut egy textilbetét, mely határozottan kellemessé, esztétikussá varázsolja a belsőt. S habár vannak ismerős részletek az új Sanderóban, így a multifunkciós kormány, az ergonómikus kerek műszerek vagy a klíma kezelőszervei, az összkép határozottan modern és fiatalos, habár egy luxusautóval továbbra sem kelhet versenyre a francia-román autó. De nem is akar. Viszont a bőrhatású volán 4 irányba állítható, a könyöklővel ellátott vezetőülés magassága szintén változtatható, a szellőzőnyílások újszerűek, a sebesség és fordulatszámmérő közti LCD panel informatív. Aztán lehetne még sorolni az „extrákat”, a manuális klíma mellett elektromosan mozgatható a fűtött visszapillantó tükör, a kormányról vezérelhető a tempomat, van hangvezérlés, alap az emelkedőn történő elindulást segítő rendszer és a SOS vészhívó funkció is. Felárért elérhető továbbá automata Dacia kártya, holttér-figyelő, tolatókamera, navigáció, s miegymás. Közel sem teljes a lista, a Comfort felszereltségű Sandero sokat kínál, igaz, nem győzöm hangsúlyozni, hogy 4.629.000 forint az alapára.

Ahogy az is feltétlen említést érdemel, hogy az első ülések nagyok és kényelmesre formázottak, s a hátsó üléseken is simán elfér két felnőtt, a méretes lábtér a 2604 milliméteres tengelytáv következménye is. Mivel azonban formázott a második sor padja, a középső utasnak „puffon” kell utaznia, s a kardánalagút is a lába alá kerül. Itt is van zseb az ajtókon, igaz, az elsők nagyobbak, s némi felárért az ablakemelők is elektromosak (hátul). A középkonzolon is akad egy nagy, nyitott tároló, valamint a kézifékkar mögött két pohártartó és egy mélyedés, melyekben jól elférnek a kacatok. Ezek jól jönnek egy olyan rendetlen sofőrnek, mint én, a családok pedig a 328 literes rakteret fogják értékelni, különösen, hogy az osztott hátsó támláknak hála, bővíthető. A merev kalaptartó alatt akasztók várják a táskákat, a padló közelében meg rögzítő-gyűrűk gondoskodnak a csomagok mozdulatlanságáról. A gyereküléseket pedig ISOFIX pontok rögzítik biztonságosan – nyilvánvalóan az utastérben.

A TCe 90 nevet viselő erőforrás gombnyomásra indul, amit a magasabb felszereltség esetén is feláras automata Dacia kártya tesz lehetővé. Ha valaki nem tudná, hogy mit jelent a TCe 90, az most „hegyezze a fülét”: a Sandero orrában egy 999 cm3-es, háromhengeres, turbófeltöltéses benzinmotor dolgozik, 90 lóerős csúcsteljesítménnyel és 160 Nm-es nyomatékmaximummal. Nem ez az alapmotor, ami meg is látszik az autó dinamikáján, a turbó, a hatfokozatú váltó, az alacsony fordulaton jelentkező csúcsnyomaték (2750-nél) és a visszafogott, 1000 kilogrammnál alig több önsúly kifejezetten ideális kombináció. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy lendületesen lehet közlekedni a Sanderóval, jól gyorsul, anélkül, hogy különösebben pörgetni kellene a viszonylag kisköbcentis aggregátot. Ami azért is jó hír, mert így nem hangos, a háromhengeres mivoltával sem büszkélkedik túlságosan: mire kinyitná a száját, addigra egy átlag pilóta felkapcsol. A csillogó „tetejű” váltó szintén ilyen, de látatlanban is inkább ezt választanám a feláras CVT-vel szemben. A középkonzolon megbújik egy ECO gomb is, mely a motor és a klíma teljesítményét korlátozva csökkenti a fogyasztást. Ennek a használatától azonban a nagy melegek, pontosabban kíméletlen forróság miatt többnyire eltekintettünk, ám a számítógép így sem mutatott túl nagy étvágyat. A turbóval lélegeztetett erőforrás 5,3 liter benzint igényelt 100 kilométerenként, állandó klímahasználat és MG vezetési stílus mellett.

A végére hagytam a Sandero formáját. Nem fogok hosszan regélni róla, hiszen mindenkinek más a szép, s ez így isvan jól. Ezért a véleményem erősen szubjektív. Az a helyzet, hogy nagyon bírtam a kifutó generáció robusztus dizájnját, annyira, hogy eleinte szoknom kellett a karcsúbb, elegánsabb vonalakat. Ám minél többet nézem, annál inkább világossá válik, hogy mennyivel frissebb, naprakészebb az új dizájn, amellett, hogy megmaradt felismerhetően Daciának.

A Dacia mára már nemcsak az ár-érték arány bajnoka, annál sokkal többet nyújt, minden téren. Végre érdemes lenne elengednünk az előítéletek, mely még mindig sokakban él a márkával szemben, ez a Dacia, nem az a Dacia. Igaz, az árcéduláján is magasabb összeg szerepel, a TCe90 Comfort tesztautó 4.629.000 forinttól hazavihető. További autós tesztek itt olvashatók.