Kollégám egyszer már alaposan kivesézte, hogy mit tud a 4-es Gran Coupé elektromos változata, az i4. Egy tulajdonságáról azonban „megfeledkezett”, pedig az sem kevésbé érdekes vagy fontos, mint a hatótávja és a teljesítménye, ez pedig a titokzatos vonzereje.

Miután beültem, mintha egyszeriben más emberré váltam volna. Vagyis én pontosan tudtam, hogy még mindig ugyanaz a személy vagyok, mint azelőtt, kívülről viszont úgy bámultak, mintha Brad Pitt, George Clooney, David Beckham vagy éppen a nők aktuális kedvence vezetné az i4-et. S az az igazság, hogy szerintem fordítva is működhet a bűbáj, mert a férfiak ugyanúgy benéztek, csak ők nyilván mást (értsd: női sofőrt) vártak.

Mindenesetre érdekes élmény. Az elején még fura a hirtelen jött figyelem, akaratlanul is rá-ránézünk a tükörre, hogy mi a baj, aztán beugrik: ja, a BMW. A „jót” pedig könnyű megszoknunk, nem nehéz élvezni, hogy irigykedve, csodálva, kíváncsian figyelnek minket a „kívülállók”, aztán, hogy ki, hogy él ezzel, az már más kérdés. Amúgy a rossz nyelvek, de még a konkurens márkák piárosai szerint is a BMW négykerekűivel a legkönnyebb csajozni, illetve ismerkedni. Azaz mindez nem kizárólag az i4-re érvényes, hanem általánosan a propelleres emblémás autókra, csak most különösen intenzív volt ez az érzés. Arra azért vigyázni kell az i4-gyel, hogyha kiszállunk belőle, néhány lépés után szűnhet, majd teljesen el is múlhat a varázsereje.

Azért a megkülönböztetett érdeklődés nem csak a márkának, a BMW presztízsének szól, a fehér-kék i4-es meglehetősen jól néz ki. Ha tömören szeretném jellemezni, azt mondanám, hogy – minő meglepetés - olyan béemvés. Tényleg, felvonultat mindent, ami egy bajor autót kívánatossá tesz: hosszú, domináns orr, nyújtott tengelytáv és sportosan rövid far - az „éljen a drift, éljen a hátsókerék-hajtás örökké” szlogen jegyében. Persze, ma már jóval több egy BMW, mint anno az E30-as vagy E36-os Coupé volt, ráadásul az i4 nem is két-, hanem négyajtós kupé. És legalább annyira elegáns, mint sportos, a kék-fehér fényezés pedig valami éteri könnyedséget, finomságot kölcsönöz az elektromos autónak. A tervezők és a fényezők eszméletlen jó érzékkel nyúltak az i almárka védjegyének számító kék árnyalathoz, nem vitték túlzásba a használatát, csupán finoman jelezték, hogy ez egy elektromos BMW. Nem részletezem tételesen, hogy hol kék, mert az túl szájbarágós, de aki nem vak, az úgyis felfedezi - például - az új helyre költözött ikonikus hokiütő-motívumot. És hát a szinte teljesen zárt hűtőmaszkot sem lehet nem észrevenni, a hatalmas vesék mögött – ezúttal - a vezetéstámogató rendszerek radarszenzorai és kamerái bújnak meg. Feltétlen említést érdemelnek még az i4 süllyesztett kilincsei és az aerodinamikus kialakítású keréktárcsái, melyek ugyancsak hozzájárulnak a kedvezőbb légáramláshoz és az i4 0,24-es légellenállási együtthatójához.
Az ablakkeret nélküli ajtóknak sem pusztán esztétikai szerepük van, hiszen például a hátsók is 90 fokban nyithatók, ezzel ellensúlyozva a kupésan lejtő tetőív hátrányait. A 2856 milliméteres tengelytáv bőséges helyet ígér az utastérben, de hasonlóan a hagyományos hajtású 4-es sorozat tagjaihoz, az i4-es is inkább négyszemélyes a széles és magas kardánalagút miatt. Bánja a fene, négyen legalább nagyobb komfortban utazhatnak, noha az is egyértelmű, hogy egy kupé nem feltétlenül a hátsó üléssor kényelméről szól. Még ha négyajtós is. Vagy inkább öt? Az elektromosan nyitható és zárható csomagtérajtó ugyanis egyben nyílik a hátsó ablakkal, így kifejezetten könnyű megpakolni az alapra 470 literes és bővíthető csomagtartót. Nincs viszont külön helye a kábeleknek, cserébe akár 1,6 tonnát is vontathatunk az opciós elektromosan kihajtható vonóhorog segítségével. Nem vicc, tök komoly, illetve rossz vicc. Mert hogy nézne ki ez a letisztult formavilágú BMW, mögötte rozsdás fémekkel, kilyukadt hűtőszekrényekkel vagy sittel megtömött utánfutó? Tudom, lakókocsi… mindenesetre nehéz elképzelni azt a szituációt, amikor egy i4 vásárlása során felmerül, hogy de jó, vonóhorog!

Egyet nem értek, hogy a lakberendezők miért hagyták így, teljesen szabadon az i4 digitális, egy 12,3 és egy 14,9 colos kijelzőből összeálló, ívelt műszerfalát. Különösen annak fényében, hogy mennyire ízléses és finom a berendezés többi része, szinte a legapróbb részletig bezárólag. Azt felfogom, hogy most ez a divat, de nem feltétlenül muszáj követni a legújabb trendeket. A tudásával amúgy nincs gondom – utolsó generációs operációs rendszer dolgozik „benne” -, mind a grafikája, mind a kezelhetősége kiváló. A központi kijelző érintéssel és hanggal egyaránt vezérelhető, megmaradt az iDrive forgótárcsája is, szóval mindenki megtalálhatja a neki tetsző megoldást. A menüket persze tanulni kell, de a hangerő-szabályozónak van külön fizikai gombja, a hőmérséklet pedig mindig képernyőn van. Tűéles a tolatókamera képe is, de ez nem meglepetés.

Amilyen finom a berendezése, olyan kifinomultan viselkedik menet közben. BMW, 340 lóerős, az elektromos szinkronmotorjának csúcsnyomatéka 430 Nm, s azonnal a rendelkezésünkre áll. 5,7 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, a rugalmassága pedig lehengerlő. Eközben a padlóba rejtett akkumulátor alacsony súlypontot garantál, elöl is, hátul is toronymerevítőket kapott, s hátul hajt. Szóval, lehet vele „állatkodni”, Sport üzemmódban különösen élessé válik az autó, a kormányzás, a hátul légrugókkal kiegészített futómű, a gázreakció is a vezetési élmény szolgálatába áll. Falja a kanyarokat, stabilan fordul, gyorsulása meghazudtolja az üresen is több mint 2 tonnás tömegét, de én mégis letiltanám.
A Comfort vagy Eco Pro üzemmód azonban tökéletesen kielégíti az olyan kilométerfalók igényeit is, mint én, akik a lassan járj, tovább érsz elvet vallják. Ebben a két módban is majdnem teljesen csendben, s még mindig elég dinamikával, első osztályú kényelemben mehetünk A-ból B-be. A jó fogású, változó áttételű kormánnyal vajpuhán irányítható, s ha legerősebbre állítjuk a fékenergia-visszatáplálást, akkor egyetlen pedállal (egypedálos mód) vezethető az autó. Király! Ehhez jönnek a vezetőtámogató rendszerek, közel 40-féle, melyek egy csomó mindent levesznek a sofőr válláról, pihentető utazást biztosítva.

Szerencsére olyan sokszor nem kell megállni az i4-gyel. Mert a töltését, azt utálom, illetve minden villanyautóét. Vidéki vagyok, pénzért tankolni az elektromos kocsit – jó magyarként - büdös, a kevés ingyen kúton meg sorban állnak a PHEV-ek és az i4-hez hasonló méregdrága, zöld rendszámos kocsik. A bruttó 83,9 kWh-s kapacitású lítium-ion akku a gyár szerint 590 kilométerre is elég, de nekünk nem voltak ennyire ideálisak a körülmények. 450-500 kilométert azonban simán elmentünk vele, ami már tényleg nem rossz teljesítmény. Villámtöltővel, amivel én speciel nem találkoztam, akár 200 kW-tal is tölthetjük a BMW-t, így négy perc alatt 100 kilométernyi „naftát” vételezhetünk, 10 százalékról 80 százalékra pedig 31 perc alatt tölthetjük. 50 kW-os gyorstöltőhöz sem volt szerencsém, azzal 18 perc kell 100 kilométerhez. Sima AC csatlakozóval 11 kW-ot vehetünk fel óránként, így 7-8 óra a teljes tank. Az otthoni hálózatot meg inkább hagyjuk.
Az autó ára, illetve a teljes teszt itt olvasható.